***Ashley szemszöge***
-Sziasztok!-Segíthetek??-kérdezte
-Szia!-Charlie Benson-t keressük!
-Egy pillanat!-Addig gyertek be!-mondta mosolyogva,mi pedig követtük őt. Bevezetett minket a nappaliba,ami hatalmas volt. Bement az egyik szobába és mikor visszajött/jöttek,látszott apa tekintetében hogy felismert.Mikor észbe kaptam Jenni már sehol nem volt,gondolom azért ment el hogy tudjak apával négy szem közt beszélni. Nem szólaltam meg csak odamentem hozzá és megöleltem. Igazság szerint sosem haragudtam rá,mert tudom hogy azért ment el hogy nekem jobb legyen,mert szinte minden nap veszekedéssel telt.
-Sajnálom!-mondta.Szemei megbánást sugároztak.
Én válaszul csak rámosolyogtam és tovább öleltem.
-Figyelj!-szólaltam fel. -Igazából nem csak azért jöttem hogy kibéküljünk..-mondtam
-Tudom.. Beszéltem anyáddal amikor még nem tudtál róla.. -mondta,nekem pedig egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Ne sírj!-Minden rendben lesz!-mondta kedvesen.Ekkor jött le a lépcsőn Jenni és az a lány akiről még mindig fogalmam nem volt hogy kicsoda.xD
-Jajj ne haragudj hogy nem mutatkoztam be!-Bella Benson-mondta kedvesen majd felém nyújtotta kezét.
-Ashley Benson!-mondtam majd kezet ráztam vele. Igazából kicsit furcsának találtam hogy egyforma a vezetéknevünk,de ezzel most nem nagyon törődtem,hisz lehet egyszerű véletlen is.
-Lányok!-szólalt fel apa.-Van itt valami amit el kell mondanom.-mondta mi pedig elismerően bólogattunk,hogy kezdheti a mondandóját.
-Az a helyzet hogy ti testvérek vagytok,vagyis csak féltestvérek.-mondta.Elképedve néztünk rá mindketten.Már értem hogy miért egyforma a vezetéknevünk.-gondoltam magamba.
-Ez nagyszerű!-mondta,majd a nyakamba ugrott,amit nem is bántam.Igazából mindig is szerettem volna ha lenne egy testvérem,hogy legyen kire számítanom.
A délután további részében remekül összeismerkedtünk Bellával.Úgy érzem hogy nem csak mint testvér,hanem mint barát is számíthatok majd rá.
****
****
****
Mikor hazaértünk már elég késő volt. Mikor beértünk a nappaliba Liam ült a kanapén,a többiek már valószínű hogy felmentek aludni. Amikor felénk nézett látszott rajta hogy sírt. A szemei pirosak voltak.
-Liam mi a baj?-kérdeztem,majd odamentem hozzá és leültem mellé a kanapéra.
-Összevesztünk Danielle-el és szakítottunk.-motyogta lehajtott fejjel.
-Semmi baj!-Nyugodj meg!-mondtam,majd megsimogattam a karját.-Kérsz egy pohár vizet?-kérdeztem,mire ő bólintott,én pedig elindultam a konyha felé vízért.
Mikor visszaértem,kezébe adtam a poharat,ő pedig elmormogott egy halk köszi-t,majd megitta a pohár tartalmát.
-Ugye nem gond ha mi most felmegyünk ugye?
-Nem persze,menjetek csak nyugodtan!-Én is lefekszem!
-Jó éjt Liam!
-Jó éjt!-mondta mi pedig felcsörtettünk a szobáinkba.
Halkan bementem a szobámba,mert nem akartam felébreszteni Niall-t. Mikor beléptem a szobába,sikeresen hasra estem valamiben.Azt hiszem Niall cipőjében.
-Halkabban asszony!-mondta Niall álmos hanggal,majd a fejére húzta a takarót.
-Bocsi csak hasra estem a cipődben.-mondtam nevetve,majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam majd visszamentem a szobába,de most sikerült sértetlenül megúsznom az ágyig vezető utat. :D
Óvatosan bebújtam az ágyba,majd kényelmesen elhelyezkedtem. Mihelyt lecsuktam a szemem Niall magához húzott és átölelt.
-Jó éjt!-mondta majd belepuszilt a hajamba.
-Jó éjt!-mondtam,majd nem sokkal később az álmok világába csöppentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése