***1 héttel később***
**Ashley szemszöge**
Eltelt egy hét.Ez alatt az egy hét alatt sok minden történt,de úgy érzem most részben minden rendbe jött.Reggel elég későn keltem,mert már Niall nem volt mellettem,lentről pedig zajokat hallottam. Kikeltem az ágyból és elindultam lefelé.Mikor leértem a nappaliba Niall sehol nem volt.
-Srácok Niall merre van?
-Azt mondta hogy elmegy találkozik egy régi sulis haverjával.-mondta Harry.
-Ja oké!-mondtam majd a konyha felé vettem az irányt. Gyorsan bekaptam valamit,aztán felmentem készülődni,mert ma csajos napot tartunk Bellával.Sokat nem időztem el a készülődésen,10 perc alatt készen is lettem.
-Elmentem!-kiabáltam immáron az ajtóból. Választ sem várva léptem ki az ajtón és indultam meg a közeli Starbuck felé,ahova megbeszéltük a találkozót. Az egész napot együtt töltöttük,rengeteget beszélgettünk.Az elmúlt napokban nem nagyon volt időm kiismerni,azt hiszem ma sikerült.Hazafelé menet a közeli parkon keresztül mentünk. úgy döntöttünk leülünk egy padra a szökőkút mellé. Még elbeszélgettünk egy kicsit,de mielőtt még nagyon belemerültünk volna a beszélgetésbe egy ismerős alakot pillantottam meg nem olyan messze. Niall volt az,egy lánnyal beszélgetett.Ekkor eszembe jutott hogy reggel Harry mondta hogy egy régi barátjával találkozik.Ekkor azt láttam meg amit nem kellett volna. Úgy falták egymást,mintha az életük múlna rajta. Ekkor azt hittem mindennek vége.Egy világ omlott össze bennem. Elkezdtem futni amerre csak láttam.Nem tudtam hová tartok,csak mentem amerre a lábam vitt. Hallottam ahogyan Niall utánam kiabál,de nem törődtem vele,csak mentem tovább.Egy darabig követett de mivel nem foglalkoztam vele,ezért nem jött tovább utánam.Már nem hallottam ahogyan fut utánam.Az utcán csend uralkodott,ezért lelassítottam. A csendet a telefonom eszeveszett csörgése szakította félbe. Nem foglalkoztam vele,csak fogtam és kikapcsoltam.Sétálás közben a mai napon gondolkodtam. Reggel még azt hittem hogy ez egy jó nap lesz,de nagyot tévedtem.A mai nap életem egyik legrosszabb napja.Mondjuk ahhoz képest ami az utóbbi napokban történt egész elviselhető.Mivel már jó ideje sétáltam és besötétedett,bekapcsoltam a telefonom. 39 nem fogadott hívásom volt. Nem törődtem velük,mert úgy is haza indultam. Niall-el úgy éreztem már nincs mit megbeszélnem,de a lányokkal annál inkább.Most semmi másra nem volt szűkségem,mint hogy kiöntsem a lelkemet valakinek.Nos igen.Ilyenkor jó ha az embernek van testvére és vannak barátai,akikre a nehéz időkben is lehet számítani. Mikor hazaértem,az összes szempár rám szegeződött. Én csak egy ,,Miafaszvan" pillantást vetettem rájuk,majd indultam volna a szobámba,jobban mondva inkább a vendégszobába,mert eddig Niall-el aludtam.A kanapén ülő Niall-re vetettem egy lenéző pillantást,majd felmentem a vendégszobába.Még le sem ültem az ágyra de Bella már utánam jött.
-Jól vagy? -kérdezte,mire én válaszul csak a nyakába borultam és sírtam. Ez ment egy darabig,amikor az ajtó másik végéről halk kopogás hallatszott. Választ nem várva nyitottak be. Szerencsémre csak Jenni és Tori volt az.Jelent pillanatban nem volt kedvem egyik fiút se látni. Mikor már nagyjából kisírtam magam,elmeséltem Jenni-éknek a történteket. Elég sokáig próbáltak vigasztalni,de hiába.Hajthatatlan voltam. Egész éjjel azon gondolkodtam hogy mit csináltam rosszul? Tudtommal semmit. Elegem volt az egészből.Az viszont nagyon bosszantott hogy még csak felém sem nézett. Igaz,lehet hogy felesleges lett volna,mert szóba sem álltam volna vele,de mégis jól esett volna hogy legalább érdeklem.. Egy szemhunyásnyit sem aludtam.Egész éjjel kattogott az agyam. Nem volt sok kedvem,de reggel mégis lementem a konyhába. Mindenki a konyhaasztalnál ült,kivéve egy embert. Furcsálltam is hogy Niall nincs itt,mivel mindig ő az első aki lejön enni.Ezek szerint ő is maga alatt van.Hát ezzel nincs egyedül.
-Jó reggel!-köszöntek egyszerre
-Jobbat!-mondtam,majd öntöttem magamnak egy nagy bögre kávét. Furcsa,mert nem nagyon szoktam kávézni,de most ennek is eljött az ideje.
-Niall nagyon maga alatt van.-Ahogy elnézem te is!-Beszélnetek kéne... -mondta Liam. Én csak megvontam a vállam,majd felmentem a szobába. Úgy döntöttem felnézek twittere,mivel mást nagyon nem tudtam csinálni.Beszélgetni sem volt kedvem,mert úgyis Niall-ről és rólam szólna a beszélgetés,úgyhogy maradtam a twitternél. Mikor felléptem ez a tweet fogadott:
Niall Horan @NiallOfficial
Mindent elcsesztem.... :/
Ezen eléggé elgondolkoztam.Úgy látszik bánja a dolgot.Értem én,de akkor miért hagyta magát? Sok minden dolog van most amit nem értek. Mégiscsak beszélnem kéne vele.Se az igazság az,hogy ilyen helyzet után nem nekem kéne megtennem az első lépést. Igaz,haragszom rá,de mégsem haragudhatok rá örökké. És amúgy sem tudom mi történt,mert nem sokat láttam az esetből. Erőt vettem magamon és elindultam Niall szobája felé. Lassú léptekkel haladtam a folyosó végén található szoba felé.Mikor az ajtó elé értem,kicsit elbizonytalanodtam. Egy kis tétovázás után kopogtattam az ajtón. Nem jött válasz.
-Ashley vagyok beengedsz?-kérdeztem halkan az ajtó túloldaláról. Egy kis idő elteltével kattant a zár az ajtón.
-Elmentem!-kiabáltam immáron az ajtóból. Választ sem várva léptem ki az ajtón és indultam meg a közeli Starbuck felé,ahova megbeszéltük a találkozót. Az egész napot együtt töltöttük,rengeteget beszélgettünk.Az elmúlt napokban nem nagyon volt időm kiismerni,azt hiszem ma sikerült.Hazafelé menet a közeli parkon keresztül mentünk. úgy döntöttünk leülünk egy padra a szökőkút mellé. Még elbeszélgettünk egy kicsit,de mielőtt még nagyon belemerültünk volna a beszélgetésbe egy ismerős alakot pillantottam meg nem olyan messze. Niall volt az,egy lánnyal beszélgetett.Ekkor eszembe jutott hogy reggel Harry mondta hogy egy régi barátjával találkozik.Ekkor azt láttam meg amit nem kellett volna. Úgy falták egymást,mintha az életük múlna rajta. Ekkor azt hittem mindennek vége.Egy világ omlott össze bennem. Elkezdtem futni amerre csak láttam.Nem tudtam hová tartok,csak mentem amerre a lábam vitt. Hallottam ahogyan Niall utánam kiabál,de nem törődtem vele,csak mentem tovább.Egy darabig követett de mivel nem foglalkoztam vele,ezért nem jött tovább utánam.Már nem hallottam ahogyan fut utánam.Az utcán csend uralkodott,ezért lelassítottam. A csendet a telefonom eszeveszett csörgése szakította félbe. Nem foglalkoztam vele,csak fogtam és kikapcsoltam.Sétálás közben a mai napon gondolkodtam. Reggel még azt hittem hogy ez egy jó nap lesz,de nagyot tévedtem.A mai nap életem egyik legrosszabb napja.Mondjuk ahhoz képest ami az utóbbi napokban történt egész elviselhető.Mivel már jó ideje sétáltam és besötétedett,bekapcsoltam a telefonom. 39 nem fogadott hívásom volt. Nem törődtem velük,mert úgy is haza indultam. Niall-el úgy éreztem már nincs mit megbeszélnem,de a lányokkal annál inkább.Most semmi másra nem volt szűkségem,mint hogy kiöntsem a lelkemet valakinek.Nos igen.Ilyenkor jó ha az embernek van testvére és vannak barátai,akikre a nehéz időkben is lehet számítani. Mikor hazaértem,az összes szempár rám szegeződött. Én csak egy ,,Miafaszvan" pillantást vetettem rájuk,majd indultam volna a szobámba,jobban mondva inkább a vendégszobába,mert eddig Niall-el aludtam.A kanapén ülő Niall-re vetettem egy lenéző pillantást,majd felmentem a vendégszobába.Még le sem ültem az ágyra de Bella már utánam jött.
-Jól vagy? -kérdezte,mire én válaszul csak a nyakába borultam és sírtam. Ez ment egy darabig,amikor az ajtó másik végéről halk kopogás hallatszott. Választ nem várva nyitottak be. Szerencsémre csak Jenni és Tori volt az.Jelent pillanatban nem volt kedvem egyik fiút se látni. Mikor már nagyjából kisírtam magam,elmeséltem Jenni-éknek a történteket. Elég sokáig próbáltak vigasztalni,de hiába.Hajthatatlan voltam. Egész éjjel azon gondolkodtam hogy mit csináltam rosszul? Tudtommal semmit. Elegem volt az egészből.Az viszont nagyon bosszantott hogy még csak felém sem nézett. Igaz,lehet hogy felesleges lett volna,mert szóba sem álltam volna vele,de mégis jól esett volna hogy legalább érdeklem.. Egy szemhunyásnyit sem aludtam.Egész éjjel kattogott az agyam. Nem volt sok kedvem,de reggel mégis lementem a konyhába. Mindenki a konyhaasztalnál ült,kivéve egy embert. Furcsálltam is hogy Niall nincs itt,mivel mindig ő az első aki lejön enni.Ezek szerint ő is maga alatt van.Hát ezzel nincs egyedül.
-Jó reggel!-köszöntek egyszerre
-Jobbat!-mondtam,majd öntöttem magamnak egy nagy bögre kávét. Furcsa,mert nem nagyon szoktam kávézni,de most ennek is eljött az ideje.
-Niall nagyon maga alatt van.-Ahogy elnézem te is!-Beszélnetek kéne... -mondta Liam. Én csak megvontam a vállam,majd felmentem a szobába. Úgy döntöttem felnézek twittere,mivel mást nagyon nem tudtam csinálni.Beszélgetni sem volt kedvem,mert úgyis Niall-ről és rólam szólna a beszélgetés,úgyhogy maradtam a twitternél. Mikor felléptem ez a tweet fogadott:
Niall Horan @NiallOfficial
Mindent elcsesztem.... :/
Ezen eléggé elgondolkoztam.Úgy látszik bánja a dolgot.Értem én,de akkor miért hagyta magát? Sok minden dolog van most amit nem értek. Mégiscsak beszélnem kéne vele.Se az igazság az,hogy ilyen helyzet után nem nekem kéne megtennem az első lépést. Igaz,haragszom rá,de mégsem haragudhatok rá örökké. És amúgy sem tudom mi történt,mert nem sokat láttam az esetből. Erőt vettem magamon és elindultam Niall szobája felé. Lassú léptekkel haladtam a folyosó végén található szoba felé.Mikor az ajtó elé értem,kicsit elbizonytalanodtam. Egy kis tétovázás után kopogtattam az ajtón. Nem jött válasz.
-Ashley vagyok beengedsz?-kérdeztem halkan az ajtó túloldaláról. Egy kis idő elteltével kattant a zár az ajtón.
***Niall szemszöge***
Mindent elcsesztem.. Most Ashley nagyon haragszik rám.. És azok alapján amit ő látott van is rá oka. Most azt hiszi hogy megcsalom,pedig ez nem így van.Egy régi sulis barátom (Emma) volt az akivel Ashley meglátott.Őt még a suliból ismerem,nagyon jó barátom volt. Azt mondta hogy találkozni szeretne,mert rég beszéltünk,én pedig beleegyeztem az ötletbe. Egész nap furcsán viselkedett. Egyáltalán nem olyan volt,mint amilyen régen. Nem értettem mért.A parkban sétáltunk és egyszer csak megcsókolt. Fogalmam nem volt hogy miért. Mikor eltoltam magamtól,akkor láttam meg ahogy Ashley elrohan mellettem,ln pedig utána rohantam. Egy darabig követtem,de aztán olyan gyorsan rohant hogy eltűnt a szemem elől. Ekkor elkezdtem telefonon hívni. Hiába hívtam nem vette fel. 2 próbálkozás után már ki sem csöngött.Gondoltam kikapcsolta.Vagyis csak reméltem,mert aggódtam érte hátha valami baja esett. Hazafelé indultam,de a próbálkozást nem adtam fel. Otthon szomorúan vágódtam le a kanapéra. Nem kellett magyarázkodnom,mert Bella már elmondott mindent helyettem is. Nem sokkal később nyitódott a bejárati ajtó. Ashley lépett be rajta. Mielőtt felment rám nézett. Láttam a szemében hogy dühös és csalódott. Nem szólt semmit senkihez,csak felment. Bella egyből utána ment.Egy kis idő múlva Jenni és Tori is utána mentek. Én most jobbnak véltem ha inkább nem megyek be hozzá,mert iszonyú dühös lehet rám.De ezt akkor is meg kell beszélnünk. Felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Most nem volt kedvem senkivel sem beszélni. Egész éjjel nem aludtam semmit,csak az járta fejembe hogy Ashley vajon megbocsájt-e? Ha az ő szemszögéből nézzük akkor van oka haragudni.Csak épp ez a baj.Az ő szemszögéből más a helyzet.Ő azt hiszi hogy én csókoltam meg Emmát,pedig egyáltalán nem így van.. Gondolataimból az ajtó kopogása zökkentett ki.Nem nyitottam ki,mert azt hittem hogy valamelyik fiú jött kioktatni. Egy pár perc elteltével egy ismerős hang csendül fel az ajtó mögül.
-Ashley vagyok beengedsz?-kérdezte vékony hangon. Én pedig az ajtóhoz siettem és kinyitottam.
Ez nagyon jó lett.Gyorsan kövit!
VálaszTörlésKöszi! Oké igyekszem! :)
TörlésNagyon jó:)
VálaszTörlésköszii :)
Törlés