14.rész

Sziasztok bocsi hogy ilyen későn hoztam ezt a részt,de remélem tetszik. :)






-Rákos vagyok..-mondta,majd ebben a pillanatban megfagyott bennem a vér.
-T-Tessék???-kérdeztem vissza remegő hangon
-Rákos vagyok!-ismételte meg,majd egy könny gördült le az arcán
-Akkor neked nem a kórházban kéne lenned?-kérdeztem
-De igen.. De én nem szeretnék kórházban meghalni..-mondta szomorúan
-Meghalni?? Mi az hogy meghalni?? Nem fogsz meghalni!!-mondtam idegesen,magamból kifordulva
-Kicsim.. Az orvosok szerint egy hetem lehet hátra...-mondta,miközben elcsuklott a hangja. Mikor kimondta ezeket a szavakat sokkot kaptam,majd sírni kezdtem. Miután lenyugodtam anya azt kérte hogy meséljem el neki,mi történt velem Londonban.
-Anya! Nem kéne mégis bemenned a kórházba? Ott mégiscsak olyan emberek vannak akik betegekkel foglalkoznak.
-Kicsim! Megmondtam hogy nem szeretnék kórházba menni.-mondta határozottan. De mégis addig győzködtem amíg bele nem egyezett. Össze szedtünk minden szűkséges dolgot és elindultunk a kórházba. Mikor beértünk egy orvos szólt hozzánk.
-Maga Olívia Benson?-kérdezte anyától
-Igen én vagyok.-mondta anya
-Rendben jöjjenek utánam.-mondta kedvesen,majd egy kórterem felé vezetett minket.
-Ez lesz a maga kórterme. Mindjárt jön egy nővér,aki segít majd elrendezkedni.
-Rendben!Köszönöm!-mondta anya. Nem sokkal később jött is egy nővér aki eligazította az ágyat,segített anyának stb.. majd kiment

**1 héttel később**

Anya nagyon rossz állapotban van már csak a gépek tartják életben. Az orvosok le akarják kapcsolni a gépről,de én nem engedem. Úgy döntöttem felkeresem apámat, hogy közöljem vele a hírt. Elmentem a rendőrségre,hátha tudnak segíteni.

-Jó napot! Miben segíthetek?-mondta az egyik rendőr.

-Jó napot! Az édesapámat szeretném felkeresni.
-Rendben!-Mi az édesapja neve?
-Charlie Benson.
-Nos,az édesapja jelenleg Londonban él.-Milyen ügyben szeretné felkeresni?
-Hát,az édesanyámat már csak a gépek tartják életben és az orvosok le akarják őt kapcsolni a gépekről. Ő pedig nem tud erről és tudatni szeretném vele a hírt.
-Rendben akkor itt a pontos címe.-mondta,majd a kezembe nyomott egy cetlit.
-Köszönöm szépen!-mondtam,majd siettem,hogy felhívjam Jennit és elmondjak neki mindent.
-Szia!-Mesélj mi történt!-mondta Jenni,én pedig elejétől a végéig mindent részletesen elmondtam neki.
-Az apukád tényleg Londonban él??-kérdezte döbbenten
-Elvileg igen.-Holnap indul a repülőm,és megyek felkeresem.
-Hánykor ér ide a repülőd?-Kimegyek eléd a reptérre.
-Délután 3 körül.
-Okés akkor addigra kimegyek eléd.
-Oké köszi!De most leteszem szia!!
-Szia!-mondta,majd letettük a telefont,én pedig hazamentem összecsomagolni.
-Miután összepakoltam mindent,bementem anyához a kórházba. Már este 8 felé járhatott,amikor hazamentem. Mivel a gépem délután 1 kor indul és korán kéne kelnem,ezért hazamentem.Otthon lezuhanyoztam,hajat mostam..stb. Mikor mindennel végeztem már este 10 óra volt,ezért lefeküdtem aludni

***Reggel***

Reggel az ébresztőm hangjára ébredtem.Gyorsan rendbe szedtem magam,és a maradék cuccom még a bőröndömbe tettem,amit le is cipeltem a nappaliba.Nekiláttam a reggelinek és miután megettem még csak 10 óra volt ezért bevágódtam a tv elé. Fél 12-kor elindultam a reptérre. 

***Reptéren***

-"Kérjük Londonba tartó gép utasait fáradjanak a 3-as kapuhoz"-szólalt meg a hangosbemondó,ezért elindultam és felszálltam a gépre.Az út nagy részét átaludtam.Mikor felébredtem nem sokkal később landolt is a gép. Miután leszálltam egyből megláttam Jennit és a többieket ahogy engem várnak. Odamentem és mindenkit megöleltem és hazamentünk. Gyorsan becuccoltam a szobámba és lementem a többiekhez beszélgetni.

-Jenni gyere egy percre!-szóltam Jenninek,majd bementünk a konyhába. Épp belekezdtem a mondandómba,mikor hangokat hallottam,ezért kinyitottam a konyhaajtót és mind az 5 idióta (xD) beesett a konyhába. Értetlenül néztem rájuk,majd mint ha mi sem történt volna felálltak és visszamentek a nappaliba. Miután meggyőződtem róla hogy nem hallgatózik senki,belekezdtem a mondandómba.

-Mi a baj?-kérdezte

-Nincs baj,csak mint tudod fel szeretném keresni apám és arra szeretnélek kérni hogy gyere el velem.

-Rendben!Elkísérlek.

-Köszi! -mondtam majd kimentünk a nappaliba.

-Fiúk! Elmegyünk Jennivel tartunk egy csajos délutánt.-mondtam a fiúknak,akik csak bólogattak,mi pedig elindultunk a leírt címre.

-Miért nem mondtad el a fiúknak hogy hová megyünk?-kérdezte Jenni

-Mert nem akartam hogy aggódjanak.Majd beavatom őket.

-Oké!-mondta,majd fojtattuk utunkat.

**

**

**

Megérkeztünk a megadott címre. Egy szép nagy házhoz érkeztünk majd bekopogtunk. Egy velünk egykorú lány(?) nyitott ajtót.

(fojtatás a kövi részben)

13.rész

Sziasztok! Itt a kövi rész! Aki olvassa az kommenteljen hogy milyen lett ez a rész mert különben nem tudom hogy érdemes-e folytatni.
Jó olvasást!!

**Reggel**

Reggel arra ébredtem hogy Hachi az arcomat nyalogatja. Elmosolyodtam,majd felültem. Zayn még aludt,úgyhogy óvatosan kikeltem az ágyból és megetettem Hachi-t. Amíg evett addig elmentem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli teendőimet.

Mikor visszamentem a szobába láttam hogy Zayn játszik a kutyával. Még egy ideig néztem őket,aztán Zayn megfordult.

-Mióta állsz itt?-kérdezte

-Elég ideje ahhoz hogy lássam milyen jól bánsz az állatokkal. mondtam mosolyogva.

-Megyünk reggelizni?-kérdezte

-Aha!Mehetünk.-mondtam,majd elindultunk a konyha felé,ahol a többiek már ettek.

-Jó reggelt!-mondták egyszerre

-Jó reggelt!-mondtuk

-Nektek is csináltunk.Mondta Tori majd a kezünkbe nyomta a reggelit és mi is leültünk az asztalhoz. 

-Ashley merre van??-kérdeztem

-Telefonál az anyukájával!-mondta Niall

Miután megettük a kaját,leültünk a tv elé.

**Niall szemszöge**

Már vagy 10 perce néztük a tv-ét,de Ashley még mindig nem jött le,ezért felmentem és megnéztem mi van vele.Mikor benyitottam a szobába,azt vettem észre hogy Ashley az ágyon összekuporodva sír. 

-Ashley mi a baj??-kérdeztem,de ő nem mondott semmit csak hozzám bújt. Miután lenyugodott,belekezdett a mondandójába.

-Anyukám nagyon beteg,ezért haza kell utaznom Magyarországra.

-Apukád nem tudja ápolni?-kérdeztem. Mikor ezt kimondtam,egy kissé elszomorodott.

-Apukám elhagyott minket,amikor még 10 éves voltam.-mondta szomorúan. Ekkor átöleltem,és egy puszit nyomtam a homlokára.

-Minden rendben lesz!-mondtam,amin elmosolyodott
-Holnap indul a gépem.-mondta
-Veled megyek!-jelentettem ki
-Nem kell!Neked itt a helyed a srácokkal.Ha interjúra kell mennetek mit mondanának hol vagy?-kérdezte
-Majd kitalálunk valamit.-mondtam
-Nem Niall!Neked itt a helyed,én pedig nemsokára jövök vissza.-mondta,majd egy puszit nyomott a számra.
-Segítsek pakolni?-kérdeztem
-Az jó lenne!-mondta,majd nekiláttunk a pakolásnak. Kb fél óra alatt végeztünk,majd lementünk megmondani a többieknek mi a helyzet.
-Mikor megy a géped?-kérdezte Harry
-Holnap délben.-mondta Ashley. A nap további részében csak lustálkodtunk és tv-ét néztünk.

**Ashley szemszöge**

*Délelőtt*

Mikor felhívtam anyát és azt mondta hogy beteg,sírva fakadtam. Már csak ő maradt nekem,hisz apám elhagyott minket és most azt se tudom merre jár. Egy kis időre Magyararországra utazom,hogy ápoljam anyukámat. Niall velem akar jönni,de nem engedem,hisz neki itt a helye most,én pedig amint tudok visszajövök. Miután elpakoltuk a bőröndömet,csak a tv-t bámultuk.Mivel a gépem holnap délben indul,ezért korán lefeküdtem.Már fél 9-kor ágyban voltam,de nem tudtam aludni.Nagyon aggódtam anya miatt,de nagy nehezen elaludtam. 

**Reggel**

Reggel az ébresztőm csörgésére ébredtem.Gyorsan felöltöztem és lementem reggelizni. A többiek csak később jöttek le,mivel én korán keltem. Mindenkitől elbúcsúztam,majd Niall kivitt a reptérre.
-Hiányozni fogsz!-mondtam
-Te is nekem! Ugye minden nap beszélünk?
-Persze! Szeretlek!
-Én is téged!-mondta,majd megcsókolt,én pedig elindultam és felszálltam a gépre. Az út nem tűnt hosszúnak,mivel majdnem végig aludtam,kb fél óra volt a leszállásig amikor felébredtem. Miután leszálltam hívtam egy taxit és hazamentem. Mikor beléptem az ajtónkon,azt hittem nincs itthon senki. Bementem a szobába és anya az ágyban aludt. Nem akartam felébreszteni,ezért halkan bevittem a cuccomat a szobámba. Mikor nagyjából kipakoltam mindent,visszamentem megnézni anya felébredt-e. Mikor beléptem a szobába már ébren volt.
-Anya!!-rohantam oda hozzá.
-Szia kicsim!-mondta,de a hangjából hallani lehetett hogy nincs jól.
-Úgy hiányoztál!-mondtam,majd óvatosan megöleltem.
-Te is nekem!Na mesélj mi volt Londonban!-mondta,én pedig mindent elmeséltem neki.
-Örülök hogy találtál valakit!-mondta mosolyogva
-És anya te hogy vagy?-kérdeztem
-Hát kincsem nem valami jól...-mondta elhalkuló hangon
-Mért mi a baj?-kérdeztem,hisz még nem mondta el hogy mért beteg
-Hát kislányom az a helyzet....-itt elcsuklott a hangja...
(folytatás a következő részben)

12.rész

Sziasztok! Bocsi hogy ezt a részt ilyen későn hozom,remélem nem baj! :)

**Jenni Szemszöge**

Reggel amikor felébredtem,iszonyatosan fájt a fejem.Zayn még aludt,úgyhogy csendben kikeltem az ágyból,és fájdalomcsillapítót kerestem,amit be is vettem. Miután bevettem,már mindenki lejött a nappaliba.Mire mindenki nagyjából helyre jött,már fél 1 volt. Ekkor megcsörrent Liam telefonja. Miután letette,mondta hogy a fiúknak hangpróbára kell menniük. Mivel már készülődni kellett,ezért mindenki gyorsan rendbe szedte magát.
-Ugye eljössz velem??-kérdezte Zayn boci szemekkel
-Ha nem zavarok akkor igen! mondtam mosolyogva
-Te sosem zavarsz!-mondta,majd megcsókolt.Vagy 5 percig faltuk egymást,aztán hallottuk hogy a többiek nekünk kiabálnak hogy menni kéne.Lementünk a lépcsőn,és már indultunk is. Miután odaértünk nem sokkal azután már kezdték is az éneklést.

Egy párszor felvették,és már végeztek is.
-Ügyesek voltatok!-mondtuk nekik a csajokkal
-Tudjuk!-mondta Zayn,majd mindenkiből kitört a nevetés.
-Egóóó!!-mondtam még mindig röhögve.
Mivel már mindenki éhes volt,ezért bementünk kajálni a Nado's-ba. Mikor hazaértünk már 5 óra volt és mindenki bevágódott a tv elé.Megnéztünk 2 filmet,aztán felmentünk a szobába.
-Elmegyek fürdeni.-mondtam
-Mehetek veled??-kérdezte Zayn
-Hát nem is tudom!-mondtam mosolyogva
-Na lééégysziii!-mondta kiskutya szemekkel.
-Na jó gyere!De tedd félre a perverz fantáziád!-mondtam
-Oké!Jófiú leszek!-mondta,és elindultunk a fürdőszoba felé.
Miután végeztünk,visszamentünk a szobába,Zayn egyből letámadott és csókolni kezdett. Elkezdett az ágy felé húzni,de én megállítottam.
-Zayn!Azt mondtad jófiú leszel!-mondtam nevetve
-Na jó de ígérd meg hogy legközelebb bepótoljuk.-mondta kissé durcizva
-Oké megígérem!-mondtam,majd lefeküdtünk aludni.Még egy kicsit beszélgettünk,aztán elnyomott az álom.

**Másnap**

Reggel mikor felébredtem,Zayn nem volt mellettem. Mivel már 10 óra volt,ezért felöltöztem,emberi külsőt öltöttem magamra,és lementem a nappaliba.

-Jó reggel!-köszöntem a srácoknak akik a tv előtt ültek.

-Jó reggelt!mondták egyszerre

-Zayn merre van?-kérdeztem tőlük

-Azt mondta hogy elintéz valamit és jön haza.-mondta Louis

-Oké,mondtam,majd én is beültem melléjük tv-t nézni.

Egyszer csak Zayn lépett be az ajtón,én pedig mentem is oda hozzá,de nem volt egyedül.

Egy irtó aranyos kiskutyát hozott be az ajtón.

-Szia kicsim!-köszönt,majd megcsókolt

-Szia-mondtam,ő pedig a kezembe nyomta a kutyust. 

-Ő itt Hachi!Neked hoztam.-mondta

-Nekem? Úristen Zayn imádlak!-mondtam,majd megcsókoltam.

Letettem a kutyust a földre és hagytam hogy körbenézzen.

-Elvisszük sétálni??-kérdeztem 

-Aha!-mondta Zayn,majd elindultunk sétálni. Elmentünk egy közeli parkba,amit vagy kétszer körbesétáltunk,és bementünk egy üzletbe,ahol vettünk neki kaját,meg még néhány dolgot. Mikor hazaértünk,én felvittem Hachi-t a szobába és adtam neki enni,inni és játszottam vele egy kicsit,ekkor már Zayn is csatlakozott.

-Mindig is vágytam egy kutyára! Köszönöm!-mondtam majd nyomtam egy puszit a szájára.

-Tudom azért hoztam!-mondta mosolyogva

Hachi lefeküdt a helyére aludni,mi pedig lementünk vacsorázni. Vacsi után még hülyültünk a srácokkal,aztán mivel már eléggé fáradtak voltunk,felmentünk a szobába. Elmentünk zuhanyozni,utána meg egy kicsit néztük a tv-ét,de mivel nem volt semmi érdekes,ezért kikapcsoltuk és lefeküdtünk aludni. Nem sokkal később el is aludtunk.